Rájöttem, hogy ez talán a legrosszabb korszakom amikor csak blogírásba kezdhettem, mert egyáltalán nincs rá időm/energiám (igen Linda mindig utólag gondolkodik...), de ha most abba is hagynám (mikor tulajdonképpen még el se kezdtem) az milyen ciki már...Meg akkor beigazolódik amit sokan sokszor mondtak már, hogy belekezdek mindenbe aztán félbehagyom. Nem akarom, hogy nekik legyen igazuk.

Egyébként nemtudom mondtam-e már de szeretek sokszor zárójelet használni, meg három pontot, biztos rohadt idegesítő lehet, és most ezt is majdnem zárójelbe tettem :D
Amúgy azért írok egyelőre keveset, mert a hét túlnyomó részét (heti 40 órát) 3 éves gyerekek között töltöm, egész pontsan 21 darab van belőlük és rosszabbak mint 100 gonosz felnőtt. Lassan a 3. hónap ér véget amit így töltök el és annyi már biztosan kiderült, hogy óvónő nem leszek. Mindig is távol állt tőlem a pedagógus szakma, pedig anyukám is azt űzi, most ráadásul együtt űzzük, de nem kaptam kedvet. Tény, hogy a kisgyerekek nagyon aranyosak, semmivel nem ér fel mikor megérkezik az ember "munkába" és rohan felé 5-10 gyerek és sikít és ölelget, ahogy visszamosolyognak rád ha csak kicsit is mosolyogsz rájuk, meg persze az aranyköpések, amikből már most egy füzetet tudnék vezetni. Meg egyáltalán látni, hogy már ennyi idősen milyen kialakult személyiségük van, tényleg nagyon jó. De azért azt nehéz megszokni hogy folyamatos gyerek ricsajban vagy, ami már önmagában fejfájásra ad okot, hogy szaladgálni kell utánuk, hogy felváltva folyik a taknyuk bokáig és hogy sokszor nyolcan szólnak hozzád egyszerre és mind mérges lesz akinek épp nem válaszolsz, és még sorolhatnám. Az a baj, hogy a csoport nagyjából két táborra oszlik, az egyik fele okos, nincsenek értelmi problémái, ha azt mondod neki, hogy ne csináld ezt vagy azt akkor megérti, ellenben rendetlen/szemtelen és ezért direkt csakazértse csinálja amit kérsz, a másik csoport pedig még rosszabb, mert rendetlen és eleven viszont hozzá még buta is mint a föld ezért ha azt kéred, hogy ne rángassa azt a polcot mert magára borítja az egészet és ott hal szörnyet én meg megyek a börtönbe, akkor fingja nincs hogy ez mit jelent. Vagyis a harmadik csoport ami az ideális (okos és szófogadó) az egy az egyben hiányzik nálunk, talán 1-2 lány van de azokat észre se venni a többi energiavámpír mellett.
Nem hiába, a gyerekeket nem lehet az óvodában megnevelni, otthon kéne elkezdeni, de ez már egy másik téma.
Napi szinten nem akarok ide írni, mert akkor félek, hogy egy ovi-blog lenne a dologból, de néha biztos fogok még gyerekeket emlegetni, ezért gondoltam tisztázom, hogy óvodában dolgozok mielőtt bárki azt hiszi, hogy a saját gyerekeimről beszélek.
Gyerekről jut eszembe, hogy amúgy hétvégén volt a szülinapom, amire ma kezdtem ráeszmélni, nem gondoltam, hogy ilyen hamar fogok, mert aznap semmi nem volt ami erre emlékeztetett volna, annyi hogy volt egy torta de még számgyertya se volt rajta hogy ne frusztráljon, milyen rendes az anyukám.
Amúgy meg se ünnepeltem még rendesen ezt a jeles eseményt, úgyhogy lehet mostanában elmegyek már bulizni (de utálom ezt a szót, de az hogy elmegyek inni olyan rosszul hangzik), aztán akkor hátha ide is izgibbeket fogok írni mint a gyereksztorik.