Tegnap színházban voltam (anyukámmal, milyen romantikus). A légy jó mindhalálig egy újabb feldolgozásához volt szerencsénk, Várhalmi Ilona alias Cila néni rendezésében ( valaha volt Ady-soknak nem kell bemutatnom).
Igazából nem a darabról akarok írni, hanem arról, hogy mennyire hülye vagyok...Nyílván azon az egyetlen széken, ami előttünk volt, ült egy emeletes torta hajú nő. Ezt gyűlölöm a színházban/moziban, mikor egy ilyen megkeseríti az egészet. Szegény ki tudja mennyit fizetett/ült a fodrásznál, hogy így nézzen ki. Egy óráig tupírozták, csak hogy eljöjjön egyedül(!) a színházba (még ha randija lett volna...) és engem bosszantson. Ettől még tudtam is volna felhőtlenül élvezni a dolgot, de elég hamar felfedeztem, ahogy a mennyezetre néztem (ennyire kötöttek le a látottak), hogy pontosan fölöttünk lóg a színház baszott nagy csillárja (Isten tudja mennyit nyomhat). Linda első gondolata pedig természetesen: " Úristen mi lenne, ha ez itt leszakadna. " főleg, hogy biztos nem tegnap lett oda rakva és/vagy ellenőrizve, hogy stabil-e.
Mondanom sem kell, hogy innentől kezdve kb. 10 percenként ezen rágódtam, aztán kombinálva ezt a problémát az előttem lebegő hajtömeggel, próbáltam úgy ülni, hogy lássak valamit a hajlakk szagú strandlabda frizurától ÉS ha közben a csillár is leszakadna, olyan pózban üljek, hogy a legkevésbé legyen fájdalmas ( nem mintha nem halnék egyből szörnyet, de legalább ne törjön annyi csont.) Szóval ez egy nagyon jó színház élmény volt, nem tudom hogy tudtam így elkalandozni, mert egyébként nem volt unalmas. Teljesen laikusként megkaptam amire vágytam. Az ismert sztorit kicsit modernebb formában, énekkel/tánccal, aranyos, tejfölszőke hajú, édesen pösze főszereplő kisfiúval.
A slusszpoén, hogy hazafelé a buszon rajtunk kívül kb. 2 ember ült még, az egyik maga "A Haj" személyesen (igen! ugyanaz a nő) és pont elénk bírt leülni ott is. Anyámmal ezen persze hazáig röhögtünk...

De mindez tegnap történt, és már a feledés homályába merül, mert ma megkaptam életem legkedvesebb bókját, egy 3 éves, alig 1m magas kisfiútól, aki felállt a székre, végig mért, majd fejcsóválva kijelentette: " jááááj, te de csinosz vagy, jééézuszom! "